2016. december 21., szerda

Walking alone...

2013. február 1.:

Ez a hét az újdonságokról és a nagy lépésekről szól... :D
Mindkét aprókám hatalmasat ugrott a saját életszakaszának fejlődésében. Ugyebár Leviről már írtam, hogy szépen haladunk a szobatisztaság útján - olyannyira, hogy most már előre szól, ha mennie kell, és magától ül a bilire, és termel bele... :D (Bár a kód még a: "kaka van!", de apjával együtt tudjuk, hogy ez azt jelenti nála, hogy: "pisilni kell"...)
Szóval, Levi itt tart...
De most szóljon a dal a kisebbikről, Kendéről... jó ideje áll már, kapaszkodva tetemes távolságokat meg is tesz, de az "igazi" még váratott magára. Egészen tegnapig... tegnap ugyanis megtörtént az esemény, amelyet anno Armstrong így jellemzett: "Tiny step for a man, but big for the mankind..." - vagyis: "Kis lépés az embernek, nagy lépés az emberiségnek..." Na jó, annyira nem nagy - mármint az emberiség szempontjából -, de a családi almanachba bizony bekerült a jeles dátum, miszerint: Kende egyedül, önállóan, segítség nélkül elindult!!! Hurrá!!!
Nos, eseménydús volt a hetünk... csupa-csupa ügyeskedés, fejlődés - és én olyan, de olyan büszke vagyok rájuk, hogy az el sem tudom mondani... :D
Végezetül itt egy kép, amin megörökítettük kisebbik magzatom önálló törekvéseit (azért - mivel szilárd fogódzót nem talált - a szájába kapaszkodik erősen, a másik kezével meg élénken egyensúlyoz; emiatt mosódott el némileg a felvételen):



Ui.: Leviről egyre inkább múlnak a pöttyök - és naaaagyon megdicsértem, ugyanis egyet sem vakart el... :D

Itt pedig egy friss kép a tesókról - elmélyülten bámulták az ölemben ülve Disneyland fénykoncertjét:


Na, valahogy így kell ezt csinálni tesók között:




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése