Nem, nem... a címben szereplő közkedvelt édességek közül ebben a történetben csak az egyik ehető... mégpedig az utóbbi. :)
Az első helyen említett piros pöttyös ezúttal nem a rudit jelöli, hanem a szelíd vakaróst, a bárányhimlőt...
Tegnapelőtt este - mivel táncon voltam - apa fürdette a pockokat. Másnap reggel el is újságolta, hogy talált a gyereken pár vízhólyagszerű kiütést, nézzem meg... nosza, úgyis reggeli első peluscsere, öltözés - átvizsgáltam nagyobbikomat. Mire végigböngésztem, már nem csak egy-két kiütése volt, hanem a pelenkán belüli részek tele voltak, és már a hátán is elindult. Mondtam is apának: ez tuti, hogy bárányhimlő... apa gyorsan felhívta anyóst, hogy ő gyerekkorában volt-e himlős (én tudtam magamról, hogy igen), és megkapta a megnyugtató "igen, voltál" választ; úgyhogy elindult dolgozni - de azért kiokosítottam, hogy ha van esetleg terhes kolléganője, akkor kerülje messzire! :D (Nincs amúgy... :D:D:D) Szóval: apa el, én pedig vártam a délutánt (ugyanis a doktornénink pénteken délutános), és a délutánnal együtt anyukámat, hogy amíg elsőszülöttemmel megjárjuk a rendelő-gyógyszertár körutat, addig legyen valaki a kisebbikkel is - elvégre a kádat mégsem zsírozhatom ki... :D
Szóval, anyu jött, és rutinosan a rendelés utolsó fél órájára mentem le a gyerekkel (ennek köszönhetően rajtunk kívül senki sem volt), úgyhogy 10 perc alatt végeztünk - és a doktornéni is megerősített, miszerint tényleg bárányhimlő - úgyhogy lesem a kicsit is, hogy mikor jönnek a pöttyök... ugyanis az jelenteni kell... :D Egyelőre ő még csak a taknyolós fázisban van, de tartok tőle, hogy max. másfél hét, és ő is elkezdi a kiütéseket produkálni.
Na, mindegy, legalább túlesünk rajta, és ezt is kipipálhatjuk a listán... lehet, hogy most páran elcsodálkoznak/tok rajta, de én örülök, hogy elkapták, és gyorsan túl leszünk az egészen... utána már csak a mumpszot kéne beszerezni, és a "fiús" gyerekbetegségeket el is felejthetjük. :D
Mindenesetre nagyobbik csemetémet piszkosul nem zavarja a dolog... néha eszébe jut, hogy kicsit viszket, de ennyi... nem lázas, nem fáj semmije - kicsit étvágytalanabb, picit nyűgösebb, de abszolút a kezelhető határokon belül.
Viszont, hogy összekössük a kellemetlent a hasznossal, és mivel főleg a kuki-popsi tájéka az, ami főként kiütéses (és mivel a betegségnek köszönhetően most bő két hétre szobafogságra vagyunk ítélve), elhatároztuk - anyukám tanácsára - hogy megpróbáljuk elhagyni a pelust. Úgyis jobbat tesz neki, ha nincs becsomagolva az alfele... nosza, előkotortuk a bilit, beraktuk a klotyóba, gyereken csak egy vékony alsógatya és laza nadrág, és valahányszor megyünk wc-re (akár apa, akár én), visszük magunkkal Levit, és ültetjük a bilire - együtt pisilünk... :D És valahányszor (egyelőre tévedésből) sikerül belecsurgatni egy-két cseppet, ünnepélyesen kiöntjük a csészébe, és nagy csinnadrattával lehúzzuk... :D:D:D
Eddig a pöttyös része... és most pár szó a palacsintáról:
Tudni kell rólam, hogy imádom a palacsintát... amikor apukám még élt, mindig ő sütötte (mondhatni az ő feladata volt), és meg sem állt 100 alatt... mióta apu elment, azóta gyakorlatilag nem is ettem jó házi palacsintát (a strandos nem számít, az nem olyan... :D).
Szóval: nekiduráltam magam, és ma délelőtt sütöttem... na jó, 100 nem lett, "csak" 40, de ez is bőven elég... :D A fő motivációm az volt, hogy apa közölte, hogy ő nagyon szeretné megtanulni, hogyan kell csinálni, és akkor, ha ő megtanulja, átvállalja, és ő lesz a "palacsintafelelős"... Jelentem: apa tehetséges, ügyesen sütötte - a feldobást ugyan nem vállalta, de egyet sem szakított el; bár még csak 8 darabot sütött... de valahol el kell kezdeni... :D
Úgyhogy a palacsintaprojekt maradéktalanul megvalósult... kevertem vaníliás túrót, főztem hozzá epres pudingot, van jó kis házi baracklekvár, kakaó, nutella... egy szó mint száz: habzsi-dőzsi van... :D:D:D
Nektek is küldök belőle virtuálisan:
Itt pedig Levi háta - még tegnap reggel... azóta hatványozódott, és már (az arcán kívül - hál' istennek) az egész teste tele van:
Ez pedig a hatványozottan megjelent pöttyrengeteg (egyetlen nap alatt):
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése