Holnap véget ér a nyaralás. Szép volt, jó volt, de már vágyom/vágyunk haza... Hiába, mindenütt jó, de a legjobb otthon!
A napok teljesen összefolytak, így - szégyen-gyalázat - el is felejtkeztem róla, hogy tegnap volt 3 éve, hogy az oltár elé álltam a blogom címében szereplő "férj"-jel... Furcsa... mintha tegnap lett volna, hogy megismerkedtünk, összeköltöztük és megkérte a kezem... mintha csak tegnap lett volna, hogy készültem a lányszobámban, és magamra öltöttem a fehér ruhát - ami így utólag belegondolva enyhén ironikus volt (hiszen ugyebár a fehér a szűziesség és a tisztaság színe, és Levi az esküvőn már velünk volt - még ha nem is tudtunk akkor róla).
Eltelt a három év, és immár kétgyerekes (és kétmacskás) család lettünk/vagyunk. Elrepült az idő, és így repül tovább is... remélem, még sok-sok szép dolog lesz, amire jó lesz visszaemlékezni.
Most pedig lássuk, apa hogy emlékezett vissza a kezdetekre... a könnyebb megértés miatt: a másik blogger oldalon (ahonnan átavanzsáltam, és ahol apa még mindig aktív) "Eru" fedőnéven futottam... :D
"3 éve egy család
Tegnap volt 3 éve, hogy összeházasodtunk Eruval. Ha megengeditek, egy számomra kellemes történettel szolgálok nektek.
Hajnalban ébredtem, ideges és egyben boldog is voltam. Lassan 1 hónapja beszélgettem egy tőlem 200 km-re élő nővel, akivel napi szinten 2-5 órát beszélgettem MSN-en. Furcsán indult az egész, hiszen egy manga kiadó fórumán egy szimpla kis beszélgetéssel kezdődött minden és mint utólag megtudtam, ketten voltunk a kalapban. Szerintem jól döntött, hiszen már több mint 4 éve együtt vagyunk, de ne rohanjunk ennyire előre.
Szóval egy áprilisi eleji reggel volt, hajnalban keltem, hiszen eljött amire már nagyon vártunk. Az első találkozásra készültünk - stílusosan - egy Animeconon. Amire emlékszem, nagyon ideges voltam, ami egy durva gyomorgörcsben jelentkezett. Nem tudtam mire számítsak, képeket láttunk egymásról, rengeteget beszéltünk virtuálisan, pár telefonbeszélgetés is lezajlott már, de élőben azért minden más. Elindultam a vonathoz, közben folyamatos sms váltás, ki hol jár stb. Még nem is érkeztem pestre, amikor már jött az üzenet: ő már ott van a Petőfi Csarnoknál. Megérkeztem a Keletibe, gyalog indultam, kellett egy kis megnyugvás (nem jött össze), vettem kis reggelit. A kakaós csiga nagyon száraz volt, erre emlékszem és alig ment le pár falat a torkomon. természetesen nem találtam meg elsőre a PeCsát (ezt egyébként mindig eljátszottam, amikor Animeconra mentem) de tudtam hol keressem őt. Meg is lett. Egy rövid szőke (majdnem fehér) hajú, nőt kerestem és nem is kellett sokáig kutatnom. Szinte egyből megláttuk egymást és egy szájra puszi után egy nagy ölelés jött: "hazaértem". A gyomorgörcs csak másnapra múlt el, de az a hétvége nagyon jól sikerült, még az 1 csillagos Góliát Szálló sem riasztott el minket. Akkor és ott indult minden. Ma meg itt vagyunk 3 éve és 1 napja házasok, 2 gyerekkel (és két macskával).
Azt hiszem, jól tettem, hogy megszólítottam anno a Mangafan fórumán a Chika nevű felhasználót."
Végezetül pedig jöjjön egy "akkor és most" fotópár... :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése