Kisebbikem nyáladzik... és sugárban hány... és ordít...
Nem, köszönöm a kérdéseket, jól van, nem beteg... csak fogzik. Hurrá!!! Annyira reméltem, hogy (mint a nagyobbiknál) megússzuk ezeket a finomságokat, de természetesen Kende úgy döntött, hogy véletlenül sem csinál semmit úgy, mint a bátyja... végül is ő egy önálló lény, egyedi individum, egyszeri és megismételhetetlen. Úgyhogy FOGZIK... így, csupa nagybetűvel. Nekem meg az idegeim göndörödnek, mert tudom, hogy mi a gondja, tudom, hogy fáj neki, és szívem szerint kinöveszteném én azokat a fránya fogakat, ha tudnám, de sajnos ez (is) az a történet, amivel mindenkinek magának kell megküzdenie - hiába, ahogy Virág elvtárs mondotta volt: "Az élet nem habos torta!"
Amit lehetett (és lehet) azt megtettem érte: borostyánlánc, ínymasszírozás, hűtőrágóka, Dentinox... de vannak helyzetek, amikor semmi nem segít... ki kell várni, míg áttöri az ínyt, és akkortól kezdve minden megy tovább a régi mederben - egészen a következő fogakig... :D
Következő napirendi pontunk a tegnapi majális... Húgom kisfia - a keresztfiam - (nagy iskolás már, bizony!) néptáncol... teljes és tökéletes odaadással (tisztára, mint a keresztanyja!!! :D). Tegnap pedig megvolt az első igazi, nagy, szabadtéri színpadi fellépése, rengeteg ember előtt, sörsátor alatt, majálisi hangulatban... Mindenki nagyon élvezte; fellépő törpék és szülői utánfutóik egyaránt, a kissé már illuminált közönség, és igen, Nagyobbik is... apja nyakából szemlélte tátott szájjal az eseményeket, rikoltozott, amikor kellett, és teljes erőből, csillogó szemekkel tapsikolt végig. Én pedig párás szemekkel már láttam is magam előtt a jövőt, amikor majd Ő táncol a színpadon, és ÉN leszek rá annyira büszke, mint testvérem a sajátjára... :D:D:D
Végezetül, levezetésként az anyák napi fotózás rövid összefoglalója: Leventéről tudni kell, hogy "fejnehéz"... ez azt jelenti, hogy bármikor borul, botlik, esik, tuti, hogy a fejét (vagy annak szoros tartozékait) sérti... vigyáztunk is egész héten a porontyra, mint a hímes tojásra, tudván, hogy a fotózás napja péntek lesz. Nem is történt semmi baleset (amit fel is írtunk magunknak csupa piros betűvel, hiszen ez nálunk csodaszámba megy), egészen péntek reggelig!!! Tehetséges magzatom ugyanis a fényképezés napjának reggelén, indulás előtt 15 perccel sikeresen fejre állt az otthon biztonságában... Mondanom sem kell, az első gondolatom nem az volt, hogy "milyen ügyes voltál kisfiam, anya olyan büszke rád"... mindegy, gyerekkönnyek felszárítva, vérző száj leápolva, ruha lecserélve és indulás! A fotó azért jól sikerült, de gyermekem szája vetekszik Angelina Jolie ajkaival - ami azért (valljuk be) egy férfiember esetében nem kispálya... :D:D:D
Nos, ennyi voltam mára... remélem, sikerült pár kellemes percet szereznem Nektek, esetleg némi mosolyt csalni a megfáradt anya-arcokra... ha igen, már megérte!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése