Beteg a banda... :((
Hétfőn, mikor hazahoztam Levit a bölcsiből, éreztem, hogy nem az igazi a gyerekem. Ezt megerősítette a gondozó nénink is; ugyanis kiderült, hogy mikor odaértem érte, már éppen hívni akartak. Belázasodott... 38,5... hál' istennek, egy kis málnás sziruptól hamar lement a láza, de kóválygott rendesen, mint az őszi légy. Sajna hétfőn a dokinénink délelőttös, úgyhogy aznap már nem tudtam levinni. Nem gond, kedden délutános lesz, majd lemegyünk - mit ad isten, hétfő estére már Kende is rákezdett... olyan szépen, emberesen köhögött, meg produkált némi hőemelkedést is.
Szóval, kedden doki - ám ekkor bevillant, hogy szegény apa fogja a keddi orvososdit végig csinálni... ugyanis, nekem délre tv-felvételre kell mennem!!! Szegény apa... :)
Már ott voltam a helyszínen, amikor érkezett az sms: semmi komoly, konkrétan még egy kis torokpirosság sincs egyiknél sem, a tüdejük tiszta, makkegészségesek... némileg értetlenül meredtem a szövegre: ha ez így van, akkor mitől ugatnak, és mitől lázasak??? Whatever, nem vagyok orvos... kaptunk lázcsillapítót meg vitaminokat, meg erre a hétre kiírást - gyógyszer nem kell, ki kell feküdni... Na, ez az a mondat, amit nagyobbik porontyomnál fizikai képtelenség megvalósítani... a kisebbik még csak-csak: őt berakom a kiságyba, és előbb-utóbb elbóbiskol. De Levente... *sóhaj* reménytelen eset...
Szóval, ez van... ja, és természetesen mondanom sem kell, hogy IGAZI PASI mindkettő - már ami a betegségtűrő képességüket illeti (azt hiszem, ezzel mindent elmondtam). Úgyhogy anya acélos, kemény, mint a vidia, és kibírja a hetet (mondjuk más választásom amúgy sincs).
Végül itt egy kép, hogy mennyire képes elhagyni magát a teremtés két és fél éves koronája:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése