Muszáj vagyok sikítani... úgy igazából, sírósan, teljes hangerővel, nagyon... de mivel itt van a közelemben a két pocok (a kisebbik ráadásul már elaludt), nem tehetem meg igazából, hát marad a virtuális ordítás... :((
Hogy miért, az nem igazán publikus, de aki ismer, olvas, és esetleg érdekli, akkor a privikre szívesen válaszolok...
Más: nagyobbik szemem fénye elkezdte a hivatalos művészkedést, aminek köszönhetően rögtön megörvendeztetett két családi tablóval - az egyik a mi családunkat ábrázolja, a másik a tesómékét... kívánságára (és a pontos utasításai alapján) ráírtam, ki kicsoda. Íme a művek:
Ja, és a végére, hogy el ne felejtsem: mindkét aprólék felvételt nyert a maga korának megfelelő intézménybe, úgyhogy szeptembertől indul a meló! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése