Tegnap végre úgy döntöttünk, hogy kiveszünk egy csavargós napot, és összekötve a kellemeset a hasznossal, elintézzük az új szemüvegemet... 10 éves korom óta küzdök a rövidlátással, ami mostanra elérte a vaksi-kategóriát.
Szóval, felpakoltuk a pulyákat, és irány a "város", azon belül is az Europark intézménye - ugyanis itt található Vision Express, aminek törzsvásárlója és örökös tagja vagyok; valamit ez az üzlet az, ahol szombaton is van szemészeti rendelés... :)
Elindultunk, és végig motoszkált bennem valami... Valami hiányérzetem volt, de egészen addig nem tudatosult bennem, mi az, amíg meg nem láttam a célobjektumban a cipőboltot. Hát persze! Cipő!!! Levente ismét kinőtte a cipőjét, úgyhogy ha már itt vagyunk, pótoljuk a hiányosságot, és veszünk neki egy lábbelit.
A gond csak ott van, hogy idősebbik porontyom igazi pasi, és utál vásárolni - a vásárlásnál jobban pedig csak a ruha- és cipőpróbát gyűlöli jobban. Ennek tudatában indultam a gyerekcipők felé, és kemény egyetlen pár cipőt próbáltam idősebbik sarjam lábára, amit ő átható üvöltéssel és műkönnyekkel díjazott. Az üzletben előforduló vevők természetesen sajnálták az "áldozatot", és természetesen a "gonosz anyjára" úgy néztek, mint a véres rongyra... Nem baj, a kegyetlen procedúra után (és eredményeképpen) ott virított a gyerekem lábán az új pipellő, ami (legnagyobb megrökönyödésemre) 26-os méretű lett... :D
Ezt kipipálva végre foglalkozhattunk a szememmel. Annak idején, amikor Levivel terhes voltam, éreztem, hogy romlik, és el is mentem egy szemészhez, aki közölte, hogy amíg nem vagyok túl a terhesség(ek)en és a szülés(ek)en, addig felesleges új szemüveget csináltatni, mert minden egyes várandósság és szülés (még a császár is) ronthat a rövidlátáson. Szóval, mostanra túl vagyok kettőn (bár lehet, nem az utolsón), és ideje foglalkozni ezzel a kérdéssel is, főleg, mert érezhetően rosszabb lett a helyzet.
Tehát: bementünk a csilli-villi üzletbe, ahol a kedves kis eladólány segített a keretválasztásban (ami szerintem nagyon csini és trendi, a férjem szerint igazi "tantónénis"), majd irány a vizsgáló, ahová természetesen idősebbik utódom bekísért. A dokinéni elvégezte a szükséges vizsgálatokat, majd közölte a diagnózist: a bal szemem (ami mindig is a gyengébb volt) fél, a jobb pedig negyed dioptriát romlott - ami önmagában nem lenne olyan gáz, de: így a bal -3-as, a jobb -1,75-ös lett - vagyis a gyengébbik szemem kétszer olyan rossz. Ezt még lehet szemüveggel korrigálni, de a szemészorvos szerint, ha 2-2,5 dioptriánál több lesz a különbség, akkor elkerülhetetlen a műtét - ugyanis ekkora különbséget már nem egészséges szemüveggel kiegyenlíteni (mert ha a két lencse közt ekkora a különbség, akkor az erős fejfájást, szédülést okozhat). Szóval, most várom, hogy elkészüljön a szép, új okulárém, és szorítok, hogy ne húzzon szét még jobban a szemem.
Ja, még mielőtt elfelejtem: tegnap végre megértük, hogy amikor Kendét készültem megörökíteni (felült ugyanis a szentem), Levi magától odahúzódott az öccse mellé, és közölte, hogy "Ana, és is képen!"... Úgyhogy gyorsan kihasználtam a hirtelen adódott lehetőséget... Íme az eredménye:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése