Aki ismer, tudja rólam, hogy nem vagyok egy konvencionális ember. Így amikor Kende megszületett, már akkor elhatároztam, hogy valamilyen módon véglegesen megörökítem a fiaimat és a születésüket.
Bár a szakmámból adódóan senki sem gondolná, de imádom (és "gyűjtöm") a tetoválásokat - tudom, ezzel rendesen megosztom a tömeget; van, aki imádja, van aki undorítónak tartja, de véleménye mindenkinek van róla - elsiklani senki sem tud felette. Szóval, Kende után megérlelődött a végleges döntésem: amint elég nagy lesz ő is ahhoz, hogy "egyedül" hagyjam, és már a szoptatásnak is vége (lelkiismeretes művész ugyanis nem varr szoptatós-terhes-fiatalkorú embert), belevágok. Az elképzelés már régen a fejemben volt... a japán kultúra és a fiúk ötvözete legyen rám varrva!!! Azt is tudtam, hogy a szerencse, a bölcsesség és a jólét szimbólumaként híres koi-halat szeretném (hiszen mi mást is kívánhatna az ember a gyerekeinek, mint a fenti hármat?).
Hosszas keresgélés után rá is találtam a megfelelő alapra, és a megfelelő művészre. Ildi tényleg szuper!!! Pár héttel ezelőtt megejtettük a konzultációt, átdumáltuk a mintát és a változtatásokat, amiket ajánlott, és megbeszéltük, hogy két beülésből meglesz, amit elképzeltem... :))
Az első beülés pedig ma volt - megkaptam a kontúrokat, némi árnyékot... három hét múlva pedig véglegesen elkészül a mű - színekkel, háttérrel együtt!
Már most imádom... lehet, hogy lesz, aki furcsának találja, de szerintem gyönyörű (persze, ízlések és pofonok)... :D
És végezetül íme, így fest a first session eredménye:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése