Na, túl vagyunk rajta... Tegnap este volt az évzáró fellépés, ajándékozással és eszem-iszommal egybegyúrva.
Délután 5-re kellett befutni a művházba, ahová - bár az esemény csak hatkor vette kezdetét - vittem magammal a teljes utánfutó-kompániát.
Beérkezvén én már el is tűntem a balfenéken (készülődni; ugyanis egy ilyen színpadra állás nem kevés előkészületet igényel - persze a próbákon felül; haj, smink, ruha... és nem ám egy farmer-póló kombó, áááá, dehogy... harisnya, cipő, négy szoknya, kötény, blúz, mellény... hajat fonni, szalagot bele... a színpadi sminkről már ne is beszéljünk, az egy külön kategória... a lényege, hogy mindenből többet és sötétebbet, mint amire az ember már azt mondaná, hogy ez sok :D:D:D). Szóval, kis családomat hátra hagytam, irány az öltöző.
Jó 40 perc után bukkantam elő - kisebbik porontyom szó szerint nem ismert meg, a nagyobbik pedig kerekre nyílt szemekkel ámult, majd közölte, hogy "ana uhája szép"... Időközben befutott a húgom is, akinek a kisfia - a keresztfiam - szintén a fellépők gárdáját erősítette, majd érkezési sorrendben: anyu, sógorom a lányukkal, plusz sógorom édesanyja, aki pótnagyiként is funkcionál családunkban (mármint a miénkben... a tesóméknál teljesállású nagyi... :D).
Szóval: nézőtér tele, kezdődhet a show... egy hangulatos gyertyás-keringővel kezdtünk (bemelegítésnek ideális - sötétben kell járni; ergo nem gond, ha rontasz, és kellőképpen andalító; vagyis nem fulladsz ki már az elején). Természetesen ováció a végén, közönség hangulata - és a miénk is megalapozva. Ezután vegyesen jöttek a gyerekek és a mi számaink, a végén pedig egy közös moldvai tánc tette fel a koronát az estére... jó egy óra hosszat tartott a műsor, és - utólag megtudtam - nagyon büszke lehettem a gyerekeimre... a kicsi anyukám ölében nézte végig (na jó, a tapsviharok alatt el-eltört a mécses), a nagyobbik pedig a húgom ölében táncolta-tapsolta végig az egészet (plusz kiabált, hogy "ott van ana, odafönn, szép uhában" :D). Hiába, vérükben van a tánc... :D
A fellépés után gyors visszavedlés, és jött a Nagy Pirosruhás - természetesen az aprók legnagyobb örömére. (Húzás volt, mint a suliban - azzal a különbséggel, hogy itt sikerült titokban tartani, hogy ki kit húzott; és Mikulás - aki amúgy az én táncos párom, Csabi volt - szépen kiosztogatta az ajándékokat.)
Az ajándékozás után (gondolva a sok-sok néző gyerekre) a Miki körbejárt, és szétosztott egy vagonnyi szaloncukrot minden kisgyerek között.
Az este végén pedig összeült a csapat egy jó kis evés-ivásra (amit szigorúan batyus alapon oldottunk meg), ami jó kis beszélgetésbe, végül - természetesen - táncba csapott át. Ezt azonban a kiscsaládom már nem várta meg... apa hazajött a fiúkkal, én pedig kaptam még pár óra kimenőt tőlük - amit igazán becsületesen használtam ki... és még emberi időben haza is értem. :D
Ezzel a tánckar idei évét lezártuk... mondjuk jövő héten még lesz próba, de aztán már csak jövőre.
Így esett az idei év "első karácsonya"... szép volt, jó volt... ismét megállapítottam, hogy szuper a társaságunk... és ami a legjobb: a családi karácsony ennél még szebb és jobb lesz... tudom!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése