Tegnapelőtt megszületett az egyik kedvenc kolléganőm kicsi fia, Noel. Nagyon régóta vágyott már rá, nagyon régóta... és mostanra megadatott neki. A születése nem volt teljesen zökkenőmentes, de hál istennek mindenféle gond és baj messze elkerülte őket - volt ott valaki más is a műtőben, nem csak az egészségügyi gárda...
Egy baba érkezése mindig nagy öröm, de ha családba, baráti-ismerősi körbe érkezik, akkor is lehet őt nagyon várni - és én vártam is! Kolléganőm sűrűn hívott, írt, hol tanácsért, hol csak úgy, beszélgetni, nevetgélni. Úgyhogy most én is büszke vagyok, hogy elújságolhatom: itt van a legújabb földlakó!
S ilyenkor, amikor elkap (a szokásosnál is erősebb) 'de csodálatos, hogy anya vagyok' érzés, szóval ilyenkor mindig kell egy vers, ami nálam sokkal szebben és sokkal ügyesebben elmondja, hogy miért is vagyok itt, és mit érzek - legbelül... én nem vagyok költő... ha valami jó dolog történik az életemben, akkor sütök... én a sütijeimen keresztül tudok üzenni - most éppen azt, hogy jó, hogy megadattak a gyermekeim, jó, hogy lehetek nekik, és jó, hogy ezt az érzést mostantól A. is átélheti!
Muzsa András Dr.: Szeressétek a gyerekeket...
Mikor csak terveztük,
hogy legyenek gyermekek, -
már a gondolattól is
láttuk egymás szemében a szeretetet.
Emberek szeressétek a gyermekeket.
S mikor megfogant
áldott állapot következett.
Hittünk egymásban, -
beteljesedett a szeretet.
Emberek szeressétek a gyermekeket.
Csak néztünk egymásra
mikor a csoda megszületett.
Az első mosolyra, az első szóra
a szívünk is beleremegett.
Emberek szeressétek a gyermekeket.
Van ahol adott az Isten
egyet, kettőt, - adott eleget.
Van ahol boldogok,
vidámak, nevetnek.
Emberek szeressétek a gyermekeket
Van ahol éheznek,
fáznak és szenvednek.
Van ahol azt sem tudják,
hogy mi az a szeretet.
Emberek szeressétek a gyermekeket.
S ha látjuk, hogy szenvednek
teszünk-e értük eleget?
S ha teszünk is, érezzük-e
szívünk körül a meleget.
Emberek szeressétek a gyermekeket.
Emberek szeressétek a gyermekeket.
Velük újul meg az életetek.
S ha majd el kell számolni, hogy
hogyan éltetek, -
mondjátok csodát nem tettetek, de
szerettétek és felneveltétek a gyermekeket.
Ez pedig én voltam:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése