Tegnap volt Kende 15 hónapos... ennek örömére megkapta az oltást - ráadásul dupla szúrással (csak mert a jóból sosem elég). Szóval szúrták kanyaró ellen, és megkapta az utolsó adag Prevenart is. Egész jól viselte, bár a bökéseknél kiabált rendesen - tök érthető módon - azért eljövetelkor már villantott a doktor néninknek egy hatalmas, bár könnyes mosolyt.
A fiatalember 15 hónapos paraméterei pedig a következők: 10,8 kg, 83 centi, fejkör: 50 centi, mellkör szintén 50 centi... ja, és kijött alul a harmadik foga is, úgyhogy ezzel immár hétre emelkedett a rágók száma... :D
Egyre közlékenyebb, egyre inkább bevonható a társas tevékenységekbe, és (csakúgy, mint Mariann Rékababája) határozott elképzelései vannak az élet dolgairól - különösen arról, hogy hogyan is csinálja őket, miként történjen a kivitelezése ezeknek; és az ember fejre állhat, akkor sem hajlandó másképpen csinálni őket... hiába, egyre inkább önálló kis ember, önálló akarattal és önálló, megismételhetetlen személyiséggel... :D
Új téma: mostanra már több, mint egy hónapja, hogy átköltöztünk... a miklósi ex-védőnőnek kb. két hónapja jeleztem már, hogy költözünk, szentül meg is ígérte, hogy átküldi a gyerekek papírjait az új védőnéninek, akihez mostantól tartozunk... azt is közölte, hogy amikor az új helyre megérkeznek a dokumentumok, akkor meg fognak keresni... nos, ez még tegnapig nem történt meg, úgyhogy puszta önszorgalomból (és mivel a gugli a barátom) megkerestem, hogy ki lenne/lesz az itteni védőnő... körzet alapján meg is találtam, fel is hívtam, és - mily meglepő - még nem kapta meg a kartonokat... nem baj, kellemest a hasznossal, úgyis mentünk az oltásra, mondtam is ott, hogy ha gondot okoz, hogy postázzák, akkor én nagyon szívesen elviszem... erre a válasz: a hosszú hétvége előtti pénteken adták postára... na, kíváncsi leszek... :D Minden esetre az új nénivel (Margó néni - aki amúgy egy tündér) megbeszéltük a reggeli telefonálás alkalmával, hogy az oltás után beugrunk, és megismerkedünk egymással... ez meg is történt - és kölcsönösen megkedveltük egymást... szerintem ő egy nagymaminak álcázott tündér, szerinte pedig mi "tökéletes család vagyunk: tökéletes szülők tökéletes gyerekekkel, ahonnan már csak egy kislány hiányzik" :)) Úgyhogy dagadt a májam rendesen... még jó, hogy a bő pelerinem volt rajtam, mert a szövetkabátomból kihíztam volna... :D Meg is írta a gyerekek 1 és 3 éves státuszáról a papírt - amire néztem, mint tyúk a piros kukoricára; eddig ugyanis ilyennel nem is találkoztam! Mire kiderült, hogy pedig ilyennek lennie kéne mindkét gyerekemről - sőt, Leviről már a harmadiknak... révén, hogy ő már három éves... na, mindegy, ezt is pótoltuk... :D
Nos, az elmúlt pár nap ezekről a dolgokról szólt... ja, meg a húsvétról... de arról már azért nem írtam, mert olyan aranyos húsvéti történeteket olvastam itt, hogy a miénket már nem volt kedvem leírni - nem azért, mert nem volt jó, csak én ott már nem éreztem jól magam... és be is igazolódott: tegnap estére kitört rajtam az influenza... :( De azért azt elárulom, hogy a nyuszi Levinek tojt egy igazi bicajt, Kendének egy klassz bébitaxit, és az egész családnak rengeteg édességet... :D
Ha majd megint történik velünk valami - és ugye velünk mindig történik valami - akkor újra jelentkezem... addig is: jók legyetek, vigyázzatok magatokra és a még meg nem született ill. már meglévő aprónépre! :D
A nyulak már a fiókban vannak... :D
Ízirájder, öcsém! :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése