Ennyi... újra itthon!!! Végre... :))
Szép volt, jó volt, elég volt... Klasszul telt az elmúlt két hét, de az utóbbi pár napban már mindannyian éreztük, hogy bőven elég volt. Apával már nagyon vágytunk a saját ágyunkra, vágytunk rá, hogy kényelmesen, ha úgy tartja kedvünk, akkor pucéran mászkáljunk a lakásban, hogy ne kelljen lepisszegni a gyerekeket, ha kicsit hangosabbak, mert a papa elfáradt és nyugalmat szeretne...
A gyerekek (szerintem mindkettő, bár Kende még nem tudja elmondani) már vágytak a saját szobájuk, saját kis birodalmuk után... a megszokott zajokra, a megszokott illatokra. A cicákra... a saját játékokra... Levente pedig nagyon vágyott már a saját kis társaságára - az ismerős kis barátokra a játszótéren.
Szóval: ma ebéd után elindultunk - anyósom elpityeregte magát, hogy neki már most hiányzik Levi (és hozzátette, hogy mi nem, csak a gyerekek :D), aztán beültünk az autóba, és indulás! Természetesen a 0-ás ismét beállt, úgyhogy az egy órás útból lett két és fél óra... fél négy volt, mire hazaestünk. Gyors kipakolás, mosógép beizzítása, cicaalom cseréje, és egy sebtében elvégzett takarítás után úgy gondoltuk, hogy nem fosztjuk meg tovább csemetéinket a kortárs bandától, úgyhogy lementünk a kedvenc játszóra. Volt nagy örömködés, őrjöngés, játszás!!! :D Levi alig győzött rohanni egyik játékszertől a másikig, egyik pajtásától a másikig. Kendének pedig levittük a szokásos lepedőjét és a játékait, letettük a fűbe, és a fiatalember jókedvűen szemlélte a körülötte rajcsúrozó gyereksereget.
Mostanra pedig már lefürödve, megvacsorázva pihenünk. Kende már el is aludt, Levi még itt ül mellettem, és figyeli, mit csinálok - de az ő pillái is egyre nehezebbek... :D
Hamarosan elcsendesül körülöttünk az élet, és apával mi is átadhatjuk magunkat a pihenésnek, és annak, amire már régóta várunk: az olimpia megnyitó ünnepélyének!!! :D:D:D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése