Végre-valahára itt a nagybetűs Nyár!!! Mivel - velem az élen - kis családom napelemes, ezért már tegnap megszületett a döntés: ha törik, ha szakad, ma strandra megyünk teljes létszámban (na jó, nem teljesen - elvégre macskákat ritkán látnak szívesen egy strandon). Az elhatározást cselekedet követte, és reggel fél kilenckor (kisvárosunk élményfürdője ugyanis 9-kor nyit) testületileg felkerekedtünk, és elindultunk a célunk felé - hál istennek ezen cél közel van; lakásunktól kb. 15-20 perc séta.
Szóval: a túlélő csomagban számos törülköző, naptejek, pelenkák, úszópelusok, óriás-kiszuperált lepedő, kiporciózott tápok, innivalók a méteren aluliak részére, játékok és egyebek. Legkisebb a babakocsiban, nagyobbik apa hátán, és indulás!!! (Ha már van apának SZÉP-kártyája, használjuk ki! :D)
Kényelmes séta után megérkeztünk, és mivel kellőképpen korán volt még, kedvünkre válogathattunk a táborhelyek közül, így választásunk a gyerekmedence mellett található egész nap árnyas nyugágyakra esett - természetesen járulékos napernyővel egyetemben... Amint elhelyezkedtünk, és több tonnányi napvédő kenőccsel kezeltük a törpéket és magunkat (mi később kiderült, magunkat kevésbé - éppen most is a felégéseinket kezelgetjük), elindultunk a medence felé... elsőszülöttem először némi fenntartással kezelte a kérdést, a későbbiekben ez úgy módosult, hogy minden egyes lilaszáj-effektusnál közelharcot kellett vívni, hogy hajlandó legyen pár percre elhagyni a nedves közeget.
Déltájban (a már említett közelharc után) sikerült mindenkit elvonszolni ebédelni... igazi retró-hangulat: hamburger (de nem ám a piros-arany boltíves, hanem az igazi, magyar módi), sült hekk, főtt virsli... végül némi hűs édesség... Ebéden túl, némi ismételt pancsolás, majd kezdetét vette az IGAZI (így, csupa nagybetűvel) harc a hullafáradt pulyával...
Biztos ismeritek azt, amikor már olyan fáradt a gyerek, hogy szó szerint leragad a szeme, elbotlik a saját lábában, de nem és nem és csakazért sem hajlandó vízszintesbe ereszkedni, szemet lehunyni és szunnyadni, hanem helyette belekezd az évszázad hisztijébe. Nos, ez volt a helyzet... gyerek ordít, mint akit nyúznak (úgy, hogy már öklendezik tőle), strand közönsége megvetően méreget, arcról bőr leég... Végső kétségbeesésben irány a rángatózó gyerekkel a hónom alatt a jéghideg vizű ivócsap, gyerek alátart, arca, mellkasa, háta hűt (muszáj kizökkenteni, különben hányás-láz lesz belőle)... közben hallom a hátam mögött a "szimpatikus" megjegyzéseket: "Jajjszegénygyerek!!!" "Milyenanyaazilyen!!!" ... szívem szerint odamentem volna, a kezébe nyomtam volna az üvöltő dervist, hogy: tessék, lehet megmutatni, mit kezdesz vele!!! Mindegy, gyerek lenyugszik, már csak hüppög egy kicsit, és mire visszaviszem az ölemben a táborhelyünkre, és leteszem a nyugágyra, már alszik is - volt egy nyugodt háromnegyed óránk!
Ébredés után a program változatlanul: fürdés, pancsolás, egy kis pancsolás és fürdés, majd megint némi fürdés, végül pancsolás is... :D:D:D
De semmi sem tart örökké - a nap elindult a lefelé vezető útján, az óra már negyed hatot mutatott, úgyhogy szedelődzködés, és irány haza.
Itthon aztán egy búcsúfürdés - immár babafürdetővel, babasamponnal - majd egy kis napozás utáni bőrnyugtatás, és még engedélyeztünk némi videózást-olvasást-játékot... Ám Időapó elhozta a nyolc órát, úgyhogy irány az ágy, pihenés-projekt indul, mert holnapra maradtak a finomságok: mosás, főzés, takarítás - hiába no, már Virág elvtárs is megmondta: "Elvtársam... az élet nem habos torta!" :D:D:D
Ennyi voltam mára, további szép estét mindenkinek, és lehetőleg még sok-sok ilyen igazi nyári napot!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése