A történet ott kezdődött, hogy karácsonyra a mama Jézuskája tojt egy szánkót a porontyoknak... illetve per pillanat még csak a nagyobbiknak, hiszen a kicsi még nem élvezi/értékeli.
Szóval: szánkó érkezett, de a hóval már gondjaink voltak. Leginkább az, hogy nem volt... aztán volt, csak apa dolgozós volt, és mire szabad lett, megint nem volt - az a fránya havazás mindig úgy időzített, hogy melós napokon szakadt, szabadnapokra pedig elolvadt.
Na, a héten megint esett... mit esett, zuhogott! Úgyhogy anya boldogan tapsikolt, és szorított ezerrel, hogy megmaradjon máig. Mert hogy apa ma van itthon...
Hál' istennek, az imáim meghallgattattak, és megmaradt a hó.
Ennek köszönhetően úgy döntöttünk, hogy akkor kellemest a hasznossal - ugyanis tesómnak és nekem még volt némi elmaradt munkánk - összekötjük, és irány a mama; szánkó-projekt indul! Projektnek azért projekt, mert a Jesszuska úgy hozta, hogy a háttámlát még szerelni kellett, illetve húzókötél sem járt hozzá.
Tehát: reggel felkeltünk, feltúrtuk a szekrényeket (apa talált egy régi fregoli-zsinórt), elpakoltuk a facsavarokat, húzómadzagot, némi pelust, a gyerekekből csináltunk Michelin-gumibabát, és elindultunk. Tíz körül érkeztünk meg a mamához. Tesóm a gyermekeivel (és az ő szánkójukkal) már ott volt, javában dolgozott. Sógorom "ilyen zajban nem lehet dolgozni!"-felkiáltással elpályázott az irodájába (na ja... MI tudunk zajban melózni... egy pasinak már gondot okoz :D). Miután csatlakoztam húgomhoz, és keresztfiam is mellénk ült, hogy pótolja a múlt heti hiányzása miatt összegyűlt tananyagot, apa elvonult összeszerelni a szánkót. A kicsit eljátszottak (egészen 11-ig, amikor a fiaim bedobták a törülközőt, és bealudtak - ebédig).
Szépen mindenki csinálta a feladatát, amikor keresztfiam hirtelen rájött, hogy ő tulajdonképpen mennyire utál leckét írni, és különben is, meg egyáltalán - szó szót követett, tesóm közölte vele, hogy márpedig muszáj lesz. Erre a gyerek fogta magát, felállt, és országos hiszti közepette felöltözött, és elindult világgá (mint ahogy azt szóban is kommunikálta felénk). Húgommal összenéztünk, jót röhögtünk, és közöltük vele, hogy alászolgálja, mehet - azért Ferit titokban utána küldtük, hogy a távolból tartsa szemmel... :D Pár perc múlva a gyerek zokogva rohant vissza az utca végéről, hogy mi az, hogy ő világgá ment, és senki sem ment utána... :D
Na, ezen kis közjáték után megebédeltünk, Bence végül befejezte a leckéjét, és fél három körül elindult a szánkós különítmény: apa - három gyerekkel (és nagyon büszke vagyok rá, mert kisujjból megoldotta a feladatot... úgyhogy ha lesz saját harmadik, akkor sem lesz gond :D).
Hatalmas játék után egy csuromvizes banda jött haza... élményekkel telve, kipirulva, kifáradva, de nagyon boldogan.
Apának még arra is volt ideje, hogy lefényképezze Levit a szánkóval, sőt, még egy kis videót is csinált a három kis gengszterről...
Végül csak összejött a karácsonyi szánkó felavatása... most megyek, megfürdetem az aprólékokat, aztán vacsi, szundi - és anyának-apának is jut egy hosszabb szusszanásnyi idő magára. Azt hiszem, hogy "lusta" háziasszony leszek, és rendelek valami jó kis egészségtelen comfort-food-ot, és azzal ülünk be a gép elé, hogy megnézzük a legújabb Bones-részt...
Szép estét mindenkinek!!!
Ja, és íme a kép az elsőszülöttről, plusz a szánról... :D:D:D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése