Húúúú... ne haragudjatok, de most dühöngeni fogok...
Úgy kezdődött a mai nap, hogy tesóm már negyed 7-kor jött értem, mert munka van ezerrel. Mielőtt eljöttem, azért még beindítottam a mosógépet, kiadtam a napi ukázt a férjemnek: teregetés, gyerekeket vigye el a védőnőhöz... Kikészítettem a kiskönyveket, szájába rágtam az itinert, szóval, nyugodtan indítottam el a napot.
Bőszen verem a gépet, rögzítem a cégeket, nyakig vagyok a munkában, amikor megszólalt a telefonom: párom hívott, a felháborodottságtól alig tudott beszélni. Amikor sikerült egy kicsit megnyugtatnom, kiszedtem belőle, hogy mi a gond. Kiderült, hogy valami "jóakaró" mellékesen megemlítette a védőnőnek, hogy keménykedjen egy kicsit, mert éjszakánként ordítozást hallani tőlünk, és különben is, biztos bántjuk a gyerekeinket, és rossz a családi életünk és a házasságunk... Mondanom sem kell, férjem köpni-nyelni nem tudott, hogy őt idézzem: "csak azért nem borítottam rá az asztalt, mert ott volt a két gyerek". Mindehhez a védőnő közölte Ferivel, hogy milyen szépen fejlődnek a gyerekek, milyen kiegyensúlyozottak, mosolygósak...
No, miután beszéltem a párommal, kellett pár perc, mire lenyugodtam, és felhívtam a védőnőt. Igyekeztem nagyon kulturált maradni, bár remegtem a dühtől... Elmeséltem neki, hogy mélységesen felháborítónak tartom a feltételezést is, azt meg különösen, hogy ő, aki ismeri a családi körülményeinket, a gyerekeinket, akár egy pillanatig is komolyan vette az állításokat...
Mindegy, mostanra már kicsit megnyugodtam, de gondolhatjátok, milyen mérges voltam...
Azért, így a végén leírom, hogy állnak a "bántalmazott, elhanyagolt" gyerekeink paraméterei: szóval, Levi (2,5 éves) 14,7 kg, 93 cm, fejkörméret: 56 cm, mellkas: 55 cm. Kende (7,5 hónapos) 7800 gramm, 74 cm, fejkörméret: 46 cm, mellkas: 45 cm...
Köszi, hogy kiönthettem nektek a mérgemet... remélem, nem haragszotok érte!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése