Pár nappal ezelőtt jól kipanaszkodtam magam nektek - hiába, néha nálam is elszakad az a bizonyos... :D
Hál istennek túl vagyunk rajta... szerencsére már amikor megismerkedtünk egymással, akkor tisztáztuk, hogy a kommunikációt dobogós helyen tartjuk a kapcsolatunkban - ez azóta is működik... megbeszéltük, megoldottuk, újra minden hepi...
A másik fele: szeretett porontyaimra nincs jó hatással a jó idő... nem bírnak nyugton lenni!!! Az még hagyján, hogy az örökmozgó kétévest nem lehet lelőni, de hogy a 4 hónapos is követi a példáját... ej-ej... gyerekek... nem lesz ez így jó!!!
A dolog úgy áll, hogy Egyes számú golyófejű magzatom belekezdett a második dackorszakába... vagyis: bármit kérdezünk/mondunk első válasz csípőből: NEM!!! :D Ezzel az elején tökéletesen kiidegelt mindkettőnket, de - mivel férjemmel együtt meglehetősen fejlett humorérzékkel rendelkezünk - védekező mechanizmusként elővettük a helyzet humoros oldalát: olyan kérdéseket teszünk fel (teljesen elítélhető módon) gyermekünknek, hogy "Szófogadó vagy? Kérsz csokit?" és a fiatalúr tökéletes meggyőződéssel rávágja, hogy NEM!!! :D:D:D
Szóval, dackorszak... hiszti, vergődés, üvegrepesztő sikítások... és ennek ellenére jelentem, jól vagyok/vagyunk... most tudatosult bennem, hogy milyen nagyszerű találmány a külön szoba, a vezeték nélküli fejhallgató vagy a füldugó - nevezzen bárki "gonosz anyának", de nekem is csak egy idegrendszerem van... az említett segédeszközöknek köszönhetően a hirtelen jött hisztik klasszul átvészelhetők, és még arra is alkalmasak voltak, hogy - kíváncsiságomat kielégítendő - lemértem Kiskrapek szintidejét: 35 perc (vagyis ennyi idő után adja fel, tudatosítván magában, hogy hiába minden, az ősei nem vevők az erőszakos követelőzésre).
Hogy mindez ne legyen elég, Ketteskénk úgy döntött, hogy ha bátyja rákezdi, akkor neki kutya kötelessége csatlakozni hozzá - hogy szolidaritásból-e, vagy más indíttatásból egyelőre nem tudom, de igazán élmény a két szólamban üvöltő dervisek koncertje... Nem baj... azzal vigasztalom magam, hogy mint minden, egyszer ez is elmúlik... Úgyhogy élvezem a napsütést - szó szerint és átvitt értelemben is, és most összekaparom a delegációt, és irány játszótér!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése