Na, idáig is eljutottunk... nagyobbik sarjam - a bárányhimlő áldásos hatásának köszönhetően (ami ugyebár annyit tesz, hogy a csupa kiütés kuki-popsi tájék úúúúgy viszketett neki a pelusban, mint a rossznyavalya) - alfeléről lekerült a pelenka.
A pelus funkcióját átvállalta a csodálatos, kék színű és kényelmes bili... :D
Az első egy-két alkalommal csak ráült, és trónolt pár percig - természetesen eredmény nélkül... amely eredmény néhány pillanattal később megjelent a kisgatyában. De nem volt gond, nem volt lamentálás - ellenben volt sok-sok dicséret és ujjongás, amikor már úgy foglalt helyet az alkalmatosságon, hogy a nadrágot is letolta...
Aztán, lássunk csodát, a negyedik-ötödik alkalommal már magától ült rá a bilire, és közölte, hogy "csurgat"... és TÉNYLEG csurgatott!!! Anya-apa pedig tapsolt, ujjongott és örömtáncot járt...
A csurgatás eredményét pedig ünnepélyesen, közösen kikísértük a wc-re, és a gyermek lelkesen lehúzta - majd csodálta a lezúduló vizet, ami eltüntette a papírt... :D
Szóval, itt tartunk... az alváshoz még megy a pelus, mert a kakit nem hajlandó a bilibe pakolni, de a pisivel már szuper eredményesek vagyunk... pláne, ha azt is figyelembe vesszük, hogy az egész hercehurca nem tart még 5 napja sem!
Úgyhogy végszóként azt hiszem, elmondhatom: a bárányhimlőnek is megvannak a maga előnyei, és nagyobbik porontyom ügyes és tehetséges kisfiú... :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése