Kende holnap 5 hónapos!!! Fura... hiszen még csak most született. Rendes kisfiú, eszik-alszik-kakil, egyre jobban nyílik a világra; szépen kitartja magát hason, tartja a fejét, ahogy a nagykönyvben meg van írva, forog horizontálisan és vertikálisan is, kacag tele szájjal - válogatás nélkül mindenkire, szájába gyömöszöl élő és élettelen dolgokat (kezdve a lábán, öklén át a rágókákig, az alvós kendőt, a bátyja lábát, apa-anya kezét... egyszóval: mindent). Figyel, mókázik, dumál - és persze folyamatosan tanul...
Ez a dolog gyönyörű része... Ám most nem erről szeretnék írni... előre bocsátom, ez most egy picit panaszos blog lesz, és nem teljesen titkolt szándékom, hogy egy kicsit megsimogassátok a fájó lelkem...
Az apropó: picimanó úgy döntött, hogy befejezte, vége, elég volt, és nem hajlandó tovább cicizni... Próbáltam mindent, sűrűbben, más pózokban, fejve... nem kell neki... :(( És ami a legfájóbb, hogy nem maga a cici ellen van kifogása, hanem az anyatejet köpi ki... bármely formában kínálom, nem és nem és nem kell!!! Az étkezésem ugyanaz mint eddig, ami változott: megjött... és gyanítom, itt van a kutya elásva. A hormonháztartásom változott, újra nagylány lettem, a tejem megváltozott... és sajnos törpemazsola úgy tűnik, ebben kiköpött bátyja, és az újfajta termék nem nyerte meg a tetszését...
Őszinte leszek: kicsit megkönnyeztem... bár tudtam, hogy előbb-utóbb bekövetkezik, de erre akkor sem lehet igazán felkészülni... egy cseppnyi öröm az ürömben: Kendém simán elfogadta az üveget és a tápot, és végül is majdnem kétszer annyi ideig volt anyatejes, mint Levi.
Szóval: örülök az eddigieknek, picit fáj a szívem, hogy vége, de újra rájöttem, hogy a tápszerezés is lehet olyan bensőséges, mint a cici - szorosan összebújva etettem, közben ő simogatta az arcomat, én pedig puszilgattam a kis kezét... Egy korszak lezárult, de kezdődik egy új... minden nap tartogat valami újat, izgalmasat, váratlant - ráadásul duplán, hiszen két nagyon kiskorú hóhányó boldogít!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése