A mai napon ismét gyarapítottam a jó cselekedetek számát... :)
Ha jól emlékszem, még nem meséltem, hogy 18 éves korom óta rendszeres és lelkes véradó vagyok.
Na, ma ismét sort kerítettem a dologra (szeretnek az Állomáson, mert mindkét vénám könnyű, és jó a vércsoportom - bárkinek adhatom, kivéve a negatív rh-faktorosoknak). Szóval, reggel felkerekedtem, és szépen beutaztam a Köves utcába (Jahn Ferenc Kórház), azon belül is a Vérellátó Központba.
Minden rendben ment, rutinosan ettem-ittam előtte... a vérnyomásom szuper (139/79), a hemoglobinom mintaszerű (132), csak a pulzusom magas egy kicsit (99 - de gyerekkorom óta, úgyhogy nálam ez a természetes). Szóval, vizsgálatok kipipálva, és mielőtt leadtam a magam 4,5 dl adagját, tetéztem a dolgot: jelentkeztem csontvelődonornak is.
A módszer nagyon egyszerű: szólni kell, hogy szeretnél donor lenni, kapsz egy pár papírt, amit ki kell tölteni, és meg kell jelölni, hogy a donáció melyik fajtáját vállalod. (A csontvelődonor gyakorlatilag őssejteket ad - kétféleképpen lehet: csípőlapátból közvetlenül velőt, illetve vérből). Én személy szerint a vérből donációt jelöltem meg - pusztán amiatt, mert az fél délelőtt alatt megoldható, míg a csontvelőbiopszia 3 napos kórházi procedúra - amit azért két gyerek mellett nem olyan egyszerű.
Szóval, kitöltöttem ezen papírokat is, és már feküdtem is a véradó-székbe. Két nagyon kedves és nagyon jól képzett nővérke volt ott, és mivel éppen én voltam az egyetlen páciens, beszédbe elegyedtünk.
Elmeséltem nekik, hogy jelentkeztem donornak, aminek nagyon örültek, és egyikük gyorsan el is mesélte az egész menetet.
Jelenleg Európa-szerte működik a donorhálózat - vagyis, ha Európán belül egyezem egy transzplant-jelölttel, akkor kapom a forró drótot, és mennem kell. Maga az őssejtlevétel úgy történik, hogy kapok egy stimuláló injekciót, aminek hatására a csontvelőm elkezdi a véráramomba kilökni magából az őssejteket. Ezt persze nem ezerszámra kell elképzelni - egy ilyen stimuláció hatására kb. 3-7 (!) db őssejt szabadul ki (persze ez nagy szám ahhoz képest, hogy normál állapotban egy sincs). Aztán elmesélte a hölgy, hogy a legtöbb és legjobb minőségű őssejtet a köldökzsinór vérből, és embrióból lehet nyerni...
Na, ez érdekes... pláne, az elmúlt hónap fényében... és itt jön a furcsaság: ma, Mo-n (ahol legális az ab), a művi vetélésből adódó "eredmény" (bocsi, de jobb szó nem jut eszembe :( ) veszélyes hulladékként kezelendő, és gyakorlatilag teljesen megsemmisítik!!!
Ezen nagyon megdöbbentem... miért nem lehet azokkal a nőkkel, akik már úgyis rákényszerültek lemondani az embrióról (mert azt ugye tudjuk, hogy az ab-t 99%-ban kényszerűségből "választják" a nők) aláíratni egy beleegyező nyilatkozatot arról, hogy ne megsemmisítsék, hanem mentsék meg a segítségével több ember életét... megkockáztatom, ha elvont módon akarok gondolkodni, így mégis "életben marad" valamilyen módon... ez pedig vigaszt is jelenthet a kényszerű döntés feldolgozásában... szerintem...
Ilyenkor hol vannak az ún. "életvédők"??? Vagy a már beteg ember nem érdemel esélyt??? Nem értem én ezt... félek, soha nem is fogom felfogni... :((
Na, száz szónak is egy a vége: jövő héten kell visszamennem (hogy legyen ideje a vénámnak gyógyulni) a virológiai, szerotológiai és belgyógyászati szűrésre - és ha ezen túl vagyok, megkapom a donorkártyám, az azonosító számomat, és remélhetőleg lehetőségem lesz rá, hogy megmentsem néhány (de ha "csak" egy, az is jó dolog - és jó érzés) embertársam életét... :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése