A címben Presser után szabadon daloltam... ugyanis ma reggel felkelvén, konstatáltam, hogy az idő ragyogó - ellentétben a meteorológia ijesztgetésével. Nosza (mivel meglehetősen spontán ember vagyok), irány a gép elé, a gugli a barátom, és iziben megterveztem a mai napot. Kirándulunk!!!
Életem párja kissé szkeptikusan, megadó beletörődéssel fogadta a programtervezetet - hiába, megszokta már, hogy nem tervezek előre, hanem hirtelen ötlettől vezérelve jönnek az események...
Tehát: némi böngészés után kezemben a volán, a fogaskerekű és a gyerekvasút menetrendje, irány a konyha, ipari mennyiségű étel összepakolása céljából - Egyesem ugyanis csak akkor nem eszik, amikor alszik - ráadásul mindenféle hiszti, agymenés és egyéb finomságok leszerelhetők nála némi kajával. :) Szóval: szendvicsek, müzliszeletek, kockázott alma, hasábokra vágott répa, mosott paradicsom, csokikrémes piskóták, italok kicsiknek és nagyoknak bekészítve; a biztonság kedvéért melegítő, több textilpelus, szintén nagyobb számban képviseltetett "sima" pelus, popsitörlő, üvegben víz - kéz- és arcmosás céljából, popsikenőcs szintén bepakolva... tárcák, telefonok, molyikák és papírzsepi-hegyek: done!!! Egyeske egyelőre saját lábon (de azért apa hátára rácsatolva a hordozó hátizsák), Ketteske babakocsiban szuszogva - aminek az alja azért homokozójátékokkal lett kibélelve - indulásra készen álltunk! Eme mindent átfogó összepakolás és készülődés után irány a 8:23-as volánbusz megállója... ahol megbizonyosodtam róla, hogy a gondosan kijegyzetelt menetrendek bizony az íróasztalon maradtak - még jó, hogy apának okostelefonja van!!! :D
Busz tehát befutott... apa hátul babakocsistul, porontyostul, pakkostul felcuccolt, anya elöl (elegánsan) jegyet vesz, indulhatunk! Irány a csepeli HÉV! Némi buszozás után elértük első állomásunkat... a HÉV-végállomást. Buszról le, HÉV-re fel, cél: a Boráros tér, ahol csatlakozhatunk a 4-es 6-os számjelzésű combino típusú sárga csodajárgányhoz. Szinte várakozás nélkül begördült az állomásra a villamos, amit Elsőszülöttem kitörő örömmel és lelkes "vijjamó, vijjamó" rikoltásokkal fogadott, a várakozó közönség egyik felének kellő megbotránkozása és másik felének elnéző derültsége mellett. Combino száguld, és már meg is érkeztünk a Moszkva... bocsánat, Széll Kálmán térre (nem bírom megszokni - nekem a Moszkva tér az Moszkva tér és kész!!! ). Itt először a nem jó villamosra cuccoltunk fel, de egy kedves kisiskolás fiú felvilágosított minket róla, úgyhogy még időben járművet váltottunk (ezúton is köszönet neki, mert a fent bemutatott tartozékokkal és pulyákkal nem lett volna egyszerű a vargabetűt megtenni), és máris megpillanthattuk gyerekkorom álom-utazóalkalmatosságát, a 60-as számot viselő BKV járgányt, a gyönyörű, piros-fehér fogaskerekű villamost! (Igen, ez a hivatalos neve... ) Mint kiderült, férjem is első alkalommal veszi igénybe ezen jármű szolgáltatásait - sőt, mint később rávilágított a gyermekvasúton is először utazott!!! Ő, aki él-hal a vonatokért, mozdonyokért és hasonló kötöttpályás alkalmatosságokért!!! :D Szóval: fogaskerekű felkapaszkodott a Széchenyi-hegyre, és pár perc séta után elértük a végcélunkat, a Gyermekvasutat (aki úgy jobban emlékszik: Úttörő-vasutat). Jegyek megváltva, vonatot pont elértük - és a jó időnek köszönhetően már a nyitott kocsikkal közlekedik - amikor rádöbbenünk: a vonat ajtaján nem fér át a babakocsi!!! Nosza, segítőkész apukák ugrottak, és szó szerint átemelték a vonat korlátján a kocsit gyerekestül, csomagostul... :D Levente természetesen imádta a vonatot, a fákat, a dudaszót, sőt, még a gőzmozdonnyal is találkoztunk!!! Végül Szépjuhásznénál leszálltunk, mert utána néztem, és van ott egy klassz erdei játszótér - amikor odaértünk, rajtunk kívül nem volt senki, úgyhogy kaptam az alkalmon, és egy kellemes, árnyas padon, egy tetra-pelenka jótékony takarásában megetettem Kendémet... épp jókor, mert amint befejeztem, megjelent egy óvodás kirándulócsoport, gyerekekkel, anyukákkal, apukákkal, óvónénikkel - ahogy kell - és megszállták a helyet... De ez pont így volt jó, mert mire megérkeztek, addigra mi már amúgy is indulni akartunk, hogy elérjük a visszavonatot... a visszaút kevésbé volt eseménydús - aprólékok hullák, Nagyobbik apa hátán alszik, Kisebbik kocsiban alszik, apa jobbra kókadozik, anya csak bámul kifelé a fejéből. De megérte! Szuper nap volt, isteni volt az idő, és a Törpék nagyon élvezték - szó se róla, mi is!
Végezetül némi illusztráció, csak hogy mindenkit áthathasson a "fíling"... :D:D:D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése