Na, elment a Miki, itt hagyott egy szekérderéknyi csokit az apróknak, nekem meg egy makacs vírust.
Imádom, hogy az emberek a tömegközlekedés járművein beleköhögik-szórják az undorító bacilusaikat a levegőbe... kezet száj el, urambocsá' zsebkendőbe... áááá... azt nem lehet, tiltja a vallásuk! :( Ennek köszönhető, hogy a minap, amikor jöttem haza táncról a zsúfolt héven, valaki telibe beleugatott az arcomba... és még csak annyit sem böfögött oda, hogy "bocs". Így aztán hiába eszem az immunerősítőt, a c-vitamint, öltözöm fel rétegesen... na, mindegy.
Tegnap dél körül kezdtem érezni, hogy kapar a torkom, dugul az orrom. Estére már 39,5 volt a lázam, rázott a hideg, vert a víz, és minden lélegzetvétel fájt... Hívtam apát, hogy hozzon haza nekem gyógyszert.
Mára ugyan a lázam lement, de olyan vagyok, mint az őszi légy... minden ízületem fáj, a mozgás kész kínszenvedés. Vedelem a forró teát, szedem a dorithricint, és ipari mennyiségű pzs-t használok el.
Hál' istennek, a gyerekek eléggé megértőek (már amennyire az ilyen korú porontyok azok tudnak lenni), és hagynak egy kicsit pihenni.
Szóval, innen is üdvözlöm az illetőt, akinek ezt köszönhetem... :((
Nem baj, jövő héten fellépés, utána szülinapozás, és karácsony!!! Hurrá!!! :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése