Mai napunk fő helyszíne a nyócker volt... hogy mit kerestünk Pest egyik leginkább elhíresült negyedében? Az ok egyszerű... nem, nem csencselni mentünk. Úti célunk nem volt más, mint a SOTE Szemészeti Klinikája. Hogy miért? Nos, életem nagyobbik értelme miatt.
Történetesen elsőszülöttem, mióta lábra állt és elindult felfedezni a világot, azóta valahogy állandóan tele van kék-zöld foltokkal. Az oka: mindig mindennek nekimegy, mellélép, lefejel, megbotlik, elesik... az első pár hónapban még betudtam annak, hogy "ááá, csak most indult el... még gömbölyű a talpa... a fránya tárgyak nem ugranak el előle"; de miután ez a tünet állandósult, elkezdtem gyanakodni. Lehet, hogy gond van a látásával??? A családi anamnézis alapján simán beleférne... én erősen rövidlátó vagyok, tesómnak nincs térlátása, apukám szintén rövidlátó volt - akárcsak az ő apukája és a testvére, anyu is szemüveges (bár ő csak olvasószemüveget hord egy pár éve)... szóval, HHH-s a gyerek... :D
Száz szónak is egy a vége: múlt héten ment a telefon a klinikára, megérdeklődtem, mi kell a vizsgálathoz (és egyáltalán mennyi idős kortól csinálják), és mikor lehet menni. A kedves hölgy a telefonban felvilágosított, hogy a Tömő utcába kell menni, hétfőn-szerdán-pénteken 8-11-ig van rendelés, és beutaló sem kell... nosza, tesómmal egyeztettünk, hogy akkor áfa után mehet a menet (hugi azért kellett, hogy testi-lelki támasz legyen - a fiatalúrnak a várakozás nehézségeit könnyítse meg, nekem meg legyen segítségem, ha esetleg Levi előadja a "nagyonfájnagyonsajnáljatok" nagyjelenetét... hál istennek az utóbbira nem volt szükség! :D).
Tehát, ma reggel felkerekedtünk, és miután legyőztük a nulláson kialakult, szokásos baleset miatti dugót, negyed tízre be is értünk. Az első akadály a felvételi iroda volt - ahol kiderült, hogy szeretve tisztelt férjuram a múltkor kivette a tárcámból a gyerek TAJ-kártyáját... gondolhatjátok... hirtelen kaptam egy nem gyenge agyfrászt!!! Viszont az asszisztens hölgy nagyon kedves és segítőkész volt (bár nagy betűkkel ki volt írva, hogy TAJ-kártya nélkül szóba sem állnak velünk). Megkérdezte, hogy volt-e már Levi a Klinikákon BÁRHOL vizsgálaton... mondtam neki, hogy nem, még soha - még az újszülöttkori hallásvizsgálatot is a Madarászban csinálták, a csípőszűrést meg maszek rendelőben... Erre mondja a kis hölgy, hogy azért diktáljam be a TAJ-számát, hátha... elkezdte beírni, és lám, benne voltunk a rendszerben!!! Hoooogy??? Az hogy lehet??? Néztem a lányra értelmesen... mire ő megadta a választ: hát a SOTÉ-n született, nem??? Jééé... tényleg!!! :D:D:D
Na, mindegy, felvételi kipipálva, irány a váró... mondanom sem kell, ezren... hála az égnek, felszerelkeztem kellő mennyiségű étellel-itallal, játékkal, mesekönyvvel, plusz tesómnál az okostelefon, amin nagyon jól lehetett meséket nézni - hála a tecsőnek... :D Ilyen felszereltséggel szinte elrepült a várakozás röpke egy és háromnegyed órája... Mire a gyerek már kezdett volna karikába hajolni, pont szólítottak minket.
Bementünk, és egy nagyon kedves és szimpatikus dokinéni volt benn. Kikérdezett, hogy miért jöttünk, és megérdeklődte, hogy a védőnői szűrésen akadtunk-e fenn... kis híján hangosan felkacagtam (szerintem sejtitek miért... meséltem már a "szuper" védőnőnkről). Szóval mondtam neki, hogy nem, én vettem észre a tüneteket, és elmeséltem neki a családi előéletet is.
Ezután nagyon alaposan megvizsgálta Levit: először megmérte a pupilla-távolságot, majd belenézett egy távcső-szerű szerkentyűvel (ezzel lehetett bemérni a cylindereket és a fénytörést), majd megnéztek egy csomó figurás kártyák közelről-távolról, aztán egy bányász-fejlámpa szerű kütyüvel megvizsgálta Levente szemfenekét is (ezzel azt is lehetett látni, hogy az agy nem nyomja-e a látóidegeket), végül háromféle-képpen ellenőrizte a térlátását is: először egy kis figurát mozgatott az egyik fülétől a másikig, és kérdezgette, hogy hol látja - én voltam a legjobban meglepődve, hogy a gyerekem határozott válaszokat adott!!! Aztán kétféle kártyát mutatott neki, amik úgy néztek ki, mint amikor a tv-ben már nincs adás, és megy a "hangyaháború"... ezeken a kártyákon a megfelelő szögben tartva térben kirajzolódtak formák - Levi mindet megtalálta. Ezután végig kellett mennie a szobán, ahol különféle akadályok voltak (székek, szemeteskuka, ajtófélfa), hogy mennyire megy neki a dolgoknak...
Végezetül a doktor néni felállította a diagnózist: a látása tökéletes, a térlátása is, egyedül némi cylinderes fénytörési zavar van, de annyira minimális, hogy szemüveget nem igényel, ráadásul 1-2 év alatt kinőhető. Annyit mondott a szemész, hogy azért megy neki mindennek, mert "gyorsabban mozog, mint ahogy lát". :D:D:D Azért, a biztonság kedvéért továbbra is figyelnem kell, és ha nem javul, vagy rosszabbodik a helyzet, akkor egy év múlva menjünk vissza, újra megnézi, és ha kell, akkor majd rátérünk a szemüveg témára...
Nos, itt tartunk most... lehet, hogy túlreagáltam, de mivel sajna sok rosszul látó van a családban, ezért úgy voltam vele, hogy jobb félni, mint megijedni - és legalább megerősítést kaptam arról, hogy a kisfiam szemének-látásának kutya baja, egészséges, mint a makk... a figyelmetlenségét meg remélhetőleg kinövi... vagy nem! :D:D:D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése