Lapozgatom a naptárt, és hirtelen tudatosul: még három nap... úristen, már? Már hét hónapja? Hiszen még csak most volt a pocakban, most készültem a kórházba, most adták először a kezembe... és már elrepült több, mint fél év... Borzasztó! Hogy öregszik ez a gyerek!
Szóval, Kende hét hónapos... és hogy hol tartunk most? Nos jelentem, a fiatalember napról napra erősebb, ügyesebb, okosabb és szebb... tökéletesen elfogulatlan vagyok, mi? Ez van... az vesse rám az első követ, aki nem így gondolja a saját pocokbabájáról... :)
A paraméterek a következők: 7350 gramm, 74 centi, a fejkörmérete 46 centi, a mellkasa 45 centi... lassan utoléri a fejét... :D
Az anyatejről ugye már lassan két hónapja, hogy leállította magát, de hál istennek nagyon rendes kisfiú, nem válogatós, nem allergiás semmire és imádja az új ízeket - gourmand a szentem...
Naponta 3-szor kapja a tápot (átlag 260-280 gramm egy kajára), és mellette minimum kétszer gyümölcsöt (gyakorlatilag az apró bogyósokon kívül mindent), zöldséget (szintén válogatás nélkül, csak a száraz hüvelyeseket nem). Szereti a húslevest, a csirkehúst, a pulykát, a májat... Ezen kívül imádja a különböző tejtermékeket: joghurtot, túrót, sajtot... a tejet magában, tejbegríznek, tejberizsnek. Szóval, eszik a lelkem, mint a gép... (Hallom is anyukámat: "Nem igazság, hogy pont neked vannak ilyen jól evő gyerekeid... pedig én mit össze szenvedtem veled!!!") Na igen... fiaim nem az én étkezési szokásaimat örökölték - pici koromban nem voltam hajlandó ciciből enni... utána a táppal: 30 ml-t nyammogtam másfél órán át... utána két éves koromig meg akartam fulladni a darabos kajától - szóval anyu megszenvedett velem rendesen. De szépen kinőttem belőle... :D:D:D
A fizikai fejlődés is mintaszerű... szerintem a mazsola titokban olvasgatja a szakirodalmat... :D Elkezdett szabályosan kúszni. Célirányosan közelít a kiszemelt tárgyakhoz, mindent megszerez és a szájába gyömöszöl. Rájött, hogyan kell megszólaltatni a zenélő játékokat (úgyhogy egész nap a babazongorát hallgatom). Felfedezte a tükörképét - már nem csak bámul a tükörre, hanem tudatosan magára mosolyog.
Folyamatosan kommentál mindent - sikít, visong, riog, gőgicsél. Hangosan kacag, főleg, ha megpillantja a bátyát (aki amúgy mostanra már spontán odamegy hozzá, megsimogatja, megpuszilja; és végre a nevén szólítja - eddig ugyanis az öccse "baba" volt... mostanra előlépett Kendévé...). Amúgy is mindenkinek kacag - ismerősnek és ismeretlennek egyaránt - valószínűleg annak köszönhető, hogy kéthetes kora óta folyamatosan társaságban van, első perctől kezdve hordtuk mindenhová - játszótérre, családba, bölcsibe a bátyjához. Szeparációs félelemnek nyoma sincs - erre külön büszke vagyok, mert ez azt jelenti, hogy abszolút és 1000%-ig biztonságban érzi magát, biztos a szeretetünkben (szentül hiszem, hogy azért, mert születése óta saját szobában, saját kis külön birodalomban van - sokat van velünk is, de természetes számára az egyedüllét is).
Leviről: ami vele kapcsolatban újdonság (azt leszámítva, hogy mindjárt két és fél éves), hogy a múlt héten egyik napról a másikra, minden átmenet nélkül elkezdett egész mondatokban beszélni - helyes ragozással, választékos szókinccsel. Amikor a tesóm mesélte, hogy az ő fia így kezdett beszélni (és én is emlékszem rá), nagyon csodálkoztam, hogy ilyen is van... most itt a bizonyítékom. Persze, volt egy kis babanyelve, használt is néhány szót, de nem volt átmenet. Kicsit fura, de nagyon élvezem - cserfes a drágám, kitesz három pletykás vénasszonyt. És fejlett a humorérzéke - már most viccelődik, mi lesz később??? Ja, és nagyon-nagyon együtt érzek anyukámmal: ő mesélte, hogy amikor elkezdtem beszélni, onnantól kezdve nem volt megállás. Sokszor könyörgött. "Orsikám, csak két percre maradj csöndbe... csak két percre!!!" Most ugyanezt érzem... elsőszülöttem ugyanis csak akkor van csöndben, amikor alszik - illetve akkor sem mindig, mert beszél álmában... :D
Nos, itt tartunk per pillanat. Őszintén megmondom: nagyon-nagyon meg vagyok elégedve őuraságukkall. Igazán rendes kisfiúk...
Végezetül íme két egészen friss kép a fent említett főszereplőkről:
Levi apával a függőágyban:
Kende:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése