Kerek bizony! Nehéz elhinnem, de sajnos, a tények makacs dolgok: Kende ma 10 hónapos... ami azt jelenti, hogy kettőt pislogok, és ünnepeljük az első szülinapját... borzasztó!!! Hogy öregszenek ezek a gyerekek! :)
Ahol tartunk:
8850 gramm, 78 centi, fejkörméret: 48, mellkas: 49 cent. Vagyis elértük a fejlettség azon fokát, amikor már nem a feje a legszélesebb része... :D:D:D
S hogy mit tud? Nos, szabályosan mászik - rendesen, négykézláb, magabiztosan ül, felkapaszkodva képes jó félórákat állni, és kapaszkodva 2 lépést már megtesz - egyelőre szigorúan sasszézva... :D
Borzasztóan közlékeny: amikor ébren van (és mostanában ez egyre inkább így van - mára már csak délelőtt alszik kb. másfél órát, ebéd után már egyáltalán nem), akkor folyamatosan dumál. A repertoárjába beletartoznak a tetetete, babababa, nenenene, dededede, ájeájeájeáje, brrr, prrr, gágágágá, beőbeőbeő "szavak", valamint a mindent átható, fül- és üvegrepesztő sirályhangok.
Felettébb empatikus a drágám - ennek köszönhetően Levente összes hisztijét szolidáris sírással kíséri... nagy élmény, mondhatom! :D
Gyakorlatilag mindenevővé vált... bár foga még mindig nincs (!), de bármit elnyammog teknősbéka módjára - legyen az vajas kenyér vagy rántott hús. :))
Kreatívan játszik, igazi pasiként imád mindent, aminek kereke van - nem kis felháborodást keltve ezzel a bátyjában, ugyanis elérkeztünk arra a szintre, amikor már nincsenek biztonságban a játékok... Ebből kifolyólag természetesen mindennaposak a konfliktusok, de (hacsak nincs veszélyben bármelyikük testi épsége) ezt hagyom... hadd intézzék el egymás közt.
Kende is csatlakozott az eljövendő fogyasztó társadalom méretes klubjához - falja a reklámokat... nem tudom, mi az oka, de eddig még csak olyan kisgyerekkel találkoztam, aki fanatikus reklámfüggő - hál istennek a tapasztalat azt mutatja, hogy ez viszonylag hamar elmúlik. :D
Ja, és természetesen bátyus az isten - bármit tesz, bármit mond, csüng rajta, mind egy szentképen... ezt idősebbik porontyom leereszkedő belenyugvással tűri - még azt is, hogy az öccse árnyékként követi mindenhová. Amikor már nagyon tele van vele a hócipője, akkor nemes egyszerűséggel közli vele, hogy "Kende, menj innen!!! Ne zavarj!" és lazán arrébb taszigálja a kisebbet... amit az fülig érő szájjal, boldogan gajdolva vesz tudomásul - hiába no... a második (többedik) gyerek-szindróma működik rendesen! :D
Szóval, itt tartunk... és íme, egy friss kép az átokpalántáimról:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése