Újra itt...
Akik követik a blogomat, azok tudják, hogy kb. egy hónapja visszatértem nagy szerelmemhez, a tánchoz.
15 évig táncoltam a Törekvés Sportegyesület néptánc szakosztályában, bejártuk egész Európát, turnéztunk rengeteget, hakniztunk. Aztán - pont, mielőtt diplomáztam volna a főiskolán - történt az egyesületnél egy elég csúnya vezetőség-csere, és akkor úgy döntöttem, hogy befejezem... és azóta is hiányzott.
Próbáltam pótolni a hiányt, táncoltam a fősulin, táncoltam a kisvárosunk akkoriban alakult néptánccsoportjában, de valahogy nem volt az igazi. Hiányzott a régi koreográfusunk, hiányoztak a jól ismert arcok.
Aztán, tavaly januárban kiderült, hogy a Töri májusban ünnepli az 50. éves jubileumát, aminek keretében hatalmas (és dupla) fellépés lesz a MÜPA-ban. Nosza, összeszedtük a régi bandát, és nekiálltunk próbálni, újra összerakni a számokat... készültünk ezerrel. A munkának meg is lett az eredménye: fergeteges fellépés sikeredett, hatalmas sikerrel - még hivatalos dvd-kiadvány is készült róla... (az már csak a hab volt a tortán számomra, hogy aznap derült ki: úton van Kende) :D:D:D
Ezek után az előzmények után (és azután, hogy keresztfiam is a néptánc útjára lépett) egy tavaly december végi napon, Soroksáron évadzáró fellépése volt Bencének. Hatalmas pocakkal ültem a nézőtéren, és éreztem a színpadról áradó energiát, a jókedvet - akkor tudtam: amint lesz rá lehetőség, és a kicsi is elég nagy lesz hozzá, megyek vissza!!! Itt - Sorin - gyűlt össze a régi banda, ide jött a régi koreográfusunk (Miki), úgyhogy semmi sem tarthatott vissza! Az már csak plusz lökést adott, hogy Miklós és Anna (aki régi táncostársam, és mostanra oktatóvá is avanzsált) személyesen hívtak vissza...
Mostanra eltelt egy hónap - és meg kellett állapítanom, hogy sajnos vannak dolgok, amik nem változnak.
Félreértés ne essék: imádom a táncot, a próbákat, imádom a fellépések előtti készülődést, az izgatottságot, a ruhákat... még a fehér pamutharisnyát is! Ami fáj, az az, hogy vannak emberek, akik nem képesek változni - nem képesek felnőni...
Annak idején a középsuliban volt egy lány, aki alattam járt egy évvel - a suliban tagja voltam a zenekarnak (csellóztam). Amikor ő odajött, szintén belépett a zenekarba - mint csellista... Egy év múlva elkezdtem táncolni a Töriben - mit tesz isten, hamarosan ő is próbálkozott (de nem bizonyult elég kitartónak és összeszedettnek, hát eltanácsolták). Ezek után nagyon-nagyon sokáig nem tudtam róla semmit, nem tartottuk a kapcsolatot - hiszen "aktív" korunkban sem voltunk kebelbarátok... valahogy mindig azt éreztem, hogy talán kicsit féltékeny, talán másodhegedűsnek érzi magát - nem tudom.
Lényeg a lényeg: ő is táncol a csoportban, immár talán 10 éve... nem tudom... ügyes táncos, de valahogy nem érezni rajta a szívét - azt hiszem, értitek, mire gondolok...
Szóval: a múltkorjában Annával beszélgettünk egyik próba után, és elmesélte (név nélkül), hogy van valaki a tánckarban, aki nagyon nehezményezi, hogy visszajöttem, és nem elég, hogy visszajöttem, mi az, hogy rögtön első sorban, szólót táncolok (természetesen a táncok beosztása nem önkényes - az oktató és a koreográfus dönti el, ki hol és mit táncol). Én csak néztem Annára, és annyit mondtam, hogy nem is kell nevet mondania, tudom, hogy kiről lehet szó...
Őszinte leszek: nagyon rosszul esett... azt hittem, hogy már nem a középiskolában vagyunk... felnőtt, harmincas nők vagyunk, akik túl tudnak lépni a vélt vagy valós sérelmeken. Úgy látszik, tévedtem... vagy csak túl sokat várok... nem tudom. Egy biztos: nem hagyom, hogy egy ilyen megkeseredett, undok vénkisasszony elrontsa a kedvemet, vagy letörje a lelkesedésemet (ja igen... nincs se férje, se gyereke). Továbbra is teljes erőbedobással részt veszek az összes próbán, és ha az igyekezetem és a tudásom alapján a vezető úgy dönt, hogy első sorban és szólót táncolhatok, akkor minden lelkiismeret-furdalás nélkül meg fogom tenni - még akkor is, ha lesznek olyanok, akiknek ez csípi majd a szemét... :D:D:D
Ui.: Ja, a lényeg: december 13-án és 21-én fellépés!!! :D:D:D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése