Az elmúlt hét ismét bővelkedett eseményekben... A legfontosabb, hogy Levi átesett a végső beavatkozáson, amivel lezárhatjuk a 'fütyi-mizériát'. Hogy a dokinéninket idézzem: mostantól elfelejtheti a kukiját... :D Illetve, ha már a kb. kéthetes gyógyulási fázist is magunk mögött tudhatjuk, akkor lesz teljes az öröm. :D
Szóval: 7-én reggel negyed nyolckor jelentkeztünk be a Heim Pál urológiára, ahol némi keveredés-költözködés után elfoglaltuk az ágyat. Levinek még volt némi ideje az előkészítő gyógyszer előtt, úgyhogy tökéletesen fesztelenül és otthonosan magáévá tette a játékos polcot, és szépen eljátszott egészen addig, amíg Kati néni (a főnővér, akinek nagyon hálás vagyok a törődésért és az odafigyelésért) ki nem adta az ukázt: irány az ágy, rögtön érkezik a gyógyszer! Levi szó nélkül lefeküdt (mondjuk szerintem igen nagy szerepe volt ebben a hordozható dvd-lejátszónak és a tömérdek mese dvd-nek), és már érkezett is a málnaszörpbe kevert 'cuccos'. Nem tudom, hogy milyen gyógyszer volt - a lényege abban rejlett, hogy a műtét előtt oldja a feszültséget és ellazítson -, de a hatása fergetegesnek bizonyult: kisfiam szó szerint elszállt tőle... :) Szeme-nyelve összeakadt, olyan dolgokat látott, amik ott sem voltak, és még a mesét is úgy nézte, hogy megpróbálta elkapni a szereplőket... mindezek mellett vigyorgott és dülöngélt - akár egy jól fejlett részeges, aki már több évtizede gyakorol... :D
Mire végképp kiütötte a szer, addigra megjelent egy kedves műtősfiú, felnyalábolta, és elvitte. Maga a beavatkozás kb. 20 percig tartott - amikor visszahozták, a doktornő elmesélte, hogy minden rendben volt, nagyon jól viselte az altatást és a beavatkozást is - ami végül teljes körülmetélés lett (figyelembe véve az előzményeket és a fizikai adottságokat). Kapott még két felszívódó öltést, hogy a maradék bőr ne csússzon vissza, és nem gyulladjon be.
Az ébredés szintén eseménytelen volt: nem volt sírás, sem kiabálás - egyszerűen kinyitotta a szemét, és közölte, hogy éhes és szomjas... :D Persze még egy kicsit várni kellett, de amint zöld utat kapott a nagyságos úr, onnantól kezdve gyakorlatilag végig evett-ivott. Aztán a délutáni vizitnél kiderült, hogy olyan jól viselte az egészet, és olyan jól regenerálódik, hogy nem kell benntöltetnünk az éjszakát, úgyhogy még aznap este hazajöhettünk a saját ágyunkba.
Az utókezelést persze csináljuk szorgalmasan - napi többszöri betadinozás, háromszori cataflam-csepp... a műtét miatti ödéma már szépen húzódik vissza, és a beavatkozás miatti bőr alatti vérömleny is elkezdett felszívódni - aminek köszönhetően szép, sárgás-lilás színben pompázik a kukac (pontosan úgy, mint amikor mi is jól beütjük magunkat, belilulunk, és utána végigzongorázzuk a szivárvány minden színét).
Mindent összevetve zavartalanul zajlott/zajlik minden, és két hét múlva, amikor megyünk kontrollra, már el is felejthetjük az egész hercehurcát! :D
Végül a plusz egy pár lábról: nos, ezek a lábak az enyémek... :D Idén úgy döntöttem (férjjel közös megegyezés alapján), hogy most már részt veszek a szokásos éves nyári táncos edzőtáborban. 5 napot töltöttük el a csapattal Palócföldön, Kétbodony falucskában. Gyönyörű volt a hely, banánrohasztó a hőség, jó a társaság - úgyhogy amikor éppen nem táncoltunk (mondjuk a napi 2x3 órás edzések mellett ez nem volt túlságosan számottevő idő), akkor a helyi, festői kis strandon múlattuk az időt. Úgyhogy a hazatérés csodás színnel és kiadós izomlázzal történt - de szuper volt! Az utolsó napon (hétfőn) pedig már nem táncoltunk, hanem reggeli után elindultunk haza, és még utoljára megálltunk Bánkon a tónál, ahol elstrandoltuk az utolsó órákat. Amikor hazaértem, a lehető legcsodálatosabb dolog fogadott: két izgatott, csillogó szemű aprólék ugrott a nyakamba, a nagyobbik még megtoldotta az egészet egy 'anya nagyon hiányoztál!' felkiáltással is... úgy tűnik, mégsem vagyok annyira rossz anya, ha ennyire tudtam hiányozni a pockoknak... arról pedig szerintem felesleges beszélnem, ők mennyire hiányoztak nekem - szerintem azt ti is pontosan el tudjátok képzelni... :)
Végezetül két kép: az elsőn a kis hős, immár a műtét után, a másodikon pedig táncoslábú bandánk női szakasza látható - próba közben... :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése