Névnapozás

2012. június 28.:

Nagy napunk volt ma! Idősebbik csemetém neve napja... :D (Igen, tudom... a naptárban ez a második - az első június 23-án van - de nálunk az a hagyomány, ha több névnap van egy évben, akkor a szülinaptól távolabbit tartjuk; illetve azt, amelyik napon az "első helyen" szerepel a név.) Szóval Levente napja... 
Ilyen ritkán fordul elő, de nem terveztük meg előre a köszöntést. Tegnap kérdezett rá anyukám, hogy "csütörtökön Feri szabad ugye? nem jöttök át megtartani Levi névnapját? meg süthetnél is valamit..." :D:D:D Úgyhogy tegnap este fürdetés-altatás után nekiálltam, és összeütöttem egy édeset meg egy sósat, hogy mégis legyen valami. Az eredmény egy csokis-kókuszos piskótakocka lett, és egy fűszeres-sós ropi (ami eredetileg sajtosnak indult, de mikor begyúrtam a tésztát, szembesültem a ténnyel, hogy nincs itthon elég sajtom, úgyhogy felettébb kreatívan némi olaszos fűszerkeverékkel szórtam meg a rudacskákat :D).
Ma délelőtt szépen felpakoltam a kis családot, és átbuszoztunk anyuhoz (ugyanis HÉV-ünk vonalán pályamunkák folynak, és pótlóbuszok furikáznak - ami babakocsival + egy kétévessel nem egy élmény).
Megérkeztünk, tesóm a gyerkőceivel már ott volt. Hamar túlestünk az ajándékozáson: anyukám előrukkolt egy szett tacskós pólóval (aminek ÉN nagyon örültem), tőlünk egy szép, színes mondókás könyvet kapott (mivel személy szerint én imádok olvasni és a könyveket, és reménykedem benne - bár eddig nem sok jelét mutatja magzatom - hogy talán elörökölte tőlem az olvasnivalók szeretetét), de a sztár, a favorit, az übermegagiga ajándék a tesómtól származik... íme, a legújabb, piros-fehér, nyitható ajtó, élethű - VILLAMOS!!! :D:D:D

Nos, igen... mit mondhatnék... fiú!!! :D Imád mindent, ami összefüggésbe hozható a közlekedéssel, mindent, aminek kereke van - plusz a repülőket, hajókat és helikoptereket is... Evvan... :D Egész nap le sem tette, húgom kisfiával (aki már nagy, iskolás fiú,. hétéves) karöltve villamosoztak, vonatoztak, buszoztak... De minden jónak vége szakad egyszer, tesóméknak is megvan a saját élete (mily meglepő), úgyhogy az unokatesók hazamentek, és természetesen mi is visszatértünk otthonunkba. 
Ahol - hogy ne teljen el zavartalanul a nap - a szeleburdi kiskrapek egy laza lendülettel rálépett a járgányra, ami természetesen kigurult alóla... poronty fejre állt, szája felrepedt, és a keserves ordítástól az ablakok is majdnem... Ám apa-anya hamar vigaszt nyújtott (meg némi innivaló), szájacska leápolva, és folyik tovább zavartalanul az élet... mint mindig... :D
További szép napot mindenkinek!