2016. december 21., szerda

Mennyi??? 35...

2012. június 10.:

Na, túl vagyunk rajta... tegnap (hivatalosan este fél 7-kor) betöltöttem a 35-öt. Hogy őszinte legyek, ugyanúgy érzem magam, mint a hét elején, amikor még csak 34 voltam... :D Azaz egy fokkal jobban: elkezdtek leolvadni a szülés utáni centik és kilók, és amikor tegnap ráálltam anyunál a mérlegre, nem hittem a szememnek (és a biztonság kedvéért a szülinapi ebéd után mértem magam :D); -3 kg!!! Juhé!!!:D:D:D
De a lényeg: először "futottam neki" úgy szülinapnak, hogy kis családom ügyes volt, és tényleg SEMMIT nem tudtam a meglepetésekből. 
Anyukám annyit közölt velem, hogy szombaton du. 2-kor találkozzunk a Sportpályán (kisvárosunkban Város Napokat tartottak/tartanak, és ennek keretében húgom pici lánya fellépett az aerobic-csoportukkal - nagyon édesek voltak!!!). Szóval megtörtént a randi, megnéztük a tündérkét, és testületileg átbattyogtunk anyuhoz - a testület tagjai: anyukám, anyu húga, az ő három (már felnőtt) gyereke, húgom, sógorom, az ő két gyermekük, sógorom szülei (akikkel nagyon jó kapcsolatot ápolunk), végül kis családom és én... 
Megérkeztünk hát anyuhoz, ahol már terített asztal várta a bandát. Gyorsan elrendeztük a gyerekeket, és kettőt pislogni nem volt időm, mert máris közrefogott a család, és harsány "hepi börszdéj tú jú" közepette megrohamoztak az ajándékokkal... volt nagy meglepetés részemről - mert bár célozgattam tesómnak, hogy mire vágyik a pici szívem, de soha nem reagált rá! :))


Valamint mindezt megfejelték ezekkel a gyönyörűségekkel:


Az ajándékozás után leültünk, hogy jól belakmározzunk - illetve csak a felnőtt részleg; a gyerekek sokkal érdekesebbnek találták a játszószobát és a kertet... 
Mivel én voltam a szülinapos, ezért anyukám meglepett a kedvenceimmel: halászlé, rántott halfilé fokhagymás joghurtszósszal, krumplipürével - és mivel a család elég nagy hányada viszolyog a haltól, ezért az ő kedvükért volt fasírtgolyó és sajtos husi is. A szuper trakta után tesóm egyszer csak eltűnt, és kisvártatva megjelent ezzel:


Igen, egy levegővel sikerült elfújnom, úgyhogy remélem, teljesül a kívánságom!!! :D:D:D
Miután végeztünk a "hivatalos" ünnepléssel, jóleső beszélgetésbe merültünk a teraszon (anyukám, sógorom anyukája és én), és ezidő alatt húgom és nagynéném jótündérke módjára eltakarították a nyomokat - amit minden egyéb családi összeröffenéskor én szoktam csinálni (de most én voltam az ünnepelt, vagy mi a szösz!!! :D) 
Bőszen estébe hajlott már az idő, mire hazaértünk; gyorsan "letisztáztuk" a mazsolákat, és bedugtuk őket az ágyba. Végül mi is elnyúltunk, hogy élvezzük az éjszakai pihenés áldását... ami egy iszonyatos viharnak köszönhetően totálisan meghiúsult... ugyanis most kiderült, hogy Levi, aki eddig szinte kómában tudott aludni, és sosem zavarták a zajok, az utóbbi időben éberebben alszik, és elkezdett félni a vihartól... úgyhogy félóránként jelent meg az ágyunkban... mire újra elaltattuk és visszavittük a saját ágyába (remélve, hogy végre véget ér az égiháború), rögvest újra becsapott a ménkű, és porontyunk újra felbukkant - és ez így ment hajnali 3-ig... de túl vagyunk rajta, majd ma punnyadunk egész nap (kivéve szegény apát, akit vár ma a munka).
Nos, ennyi voltam, remélem, nem untattam senkit... szép napot, aztán jót ne halljak senkiről!!! :D:D:D



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése